Olyan sok múló kapcsolat van az életünkben…

Az emberek csak jönnek-mennek…..de maradni olyan kevesen maradnak. Sok munkahelyen megfordultam már az életemben….Valahogy 2-3 év után, mindig késztetésem volt, hogy lépjek tovább. Meguntam…Sok kolléganőm, kollégám volt már, akikkel akkor nagyon jó kapcsolatban voltam, de ahogy eljöttem, vagy az illető elment máshova dolgozni…már nem is volt közös témánk. Így lassan, lassan már nem is beszéltünk. Mit is mutat ez? A barátságok, ismeretségek csak felszínesek voltak…semmi mélyebb..csak ennyi. Dolgoztunk egy helyen és szinte az EGÉSZ napunkat együtt töltöttük. Többet láttuk a kollégáinkat mint a családunkat. Normális ez így? És a legszörnyűbb, hogy azután is csak felszínes ismeretségek maradtak. Nemrég az utamba került a mostani munkatársnőm. Mint ahogy azt én is, ő is mondja…NINCSENEK VÉLETLENEK. Szinte az első perctől kezdve éreztem, hogy ő más….Itt egy online munkáról van szó…szóval nem töltjük az egész napunkat együtt, viszont egész nap kapcsolatban vagyunk, és hihetetlen mennyire egy hullámhosszon vagyunk. A sors ezt így akarta…nekünk találkoznunk kellett Ezután megismertem másokat is….és olyan fura…mindenki vidám és mindenki pozitív. Sok helyről hallottam már…”ennek olyan vidám vasárnap hangulata van” De kit érdekel, ha ez a hangulat jól esik…ha nem kell folyton azt hallgatnom, hogy milyen rossz minden, hogy nincs pénz, hogy a főnök ilyen, hogy a kolléganő olyan…. Itt ilyen nincs. Mindenki pozitívan gondolkodik..hisz anélkül nem is megyünk sehova…legfőképpen nem a céljaink felé.
Ha nem tapasztaltam volna a saját bőrömön…el sem hittem volna, hogy ez a hely, ez a világ létezik Örülök hogy a sors utamba hozta ezt a lehetőséget.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *