Egy pár évvel ezelőtt, volt egy munkahelyem,

ahol dolgoztunk 8-17-ig. 7:45-kor már ott kellett lenni, és már ülni az asztalnál. Tilos volt 17 óra előtt elkezdeni pakolni. És tilos volt 17-kor felpattanni és elindulni haza. Az ebédszünet egy órás volt. A konyha az emeleten volt, és nem nézte jó szemmel a főnök, ha véletlenül valaki kiment a munkahelyről ebédelni…sőt azt nagyon gyorsan szóvá is tette, ha esetleg valami újoncnak ez eszébe jutott volna. A konyhában is kamera volt, és ha véletlenül megengedted magadnak, hogy ott üljél 15 percnél tovább, már csörgött is a telefon, hogy más is szeretne enni…vagyis tipli vissza munkára. Akkoriban még cigiztem…9 óra alatt 3 cigiszünetre mehettem ki. Vártam azt a 3×5 percet mintha valami csoda történne. Sajnos, olyan részlegen dolgoztam, ahol a főnök és a főnökasszony épp a hátam mögött ült…szóval, ha ott voltak, semmi pletyi meg beszélgetés a kolléganőkkel, felállni egy kicsit sétálgatni, szóba se jöhet…a megváltás az volt, ha kimentem a konyhába teát főzni magamnak. Minden autóba gps követő volt. Igazán felemelő érzés volt, amikor a főnök felhívott, hogy miért száguldasz 140-el a 130 helyett? Holott, ha büntetés jött, nem a cég fizette. Folyamatosan, figyelt bennünket. Az ő asztalánál 2 monitor volt. Az egyiken a cég helységeit figyelte, a másikon a szállító autókat, és volt a laptop amin dolgozott. A fizetés mondjuk nem volt olyan rossz, kivéve amikor a válság miatt elkezdte 10-20 ezresével fizetgetni a fizetést. Emlékszem egyik évben, húsvétkor, mindenkinek 10 ezret adott a fizetéséből, azzal a kifogással, hogy most nincs több. Másnap a főnökasszony megjelent az új autóval….Azt azért meg kell említenem, hogy a főnökasszony, aki nem a felesége volt, értségi nélkül irodavezető volt…Szóval, gondolom mindenki érti
Hogy miért maradtam azon a helyen 3 évig? Olyan ember volt, aki egy kicsit adott és azután elvett…mindig voltak azok a hullámok. Egyik nap le ordított mindenkit, másnap bulit rendezett. Egyik nap rabszolga voltál, másik nap a legjobb barát és a család… Manipulált bennünket, és úgy gondoltunk, hogy úgy sincs jobb. Csak akkor értettem igazán, hogy milyen rabszolgasorsban dolgoztam 3 éven keresztül, amikor kiléptem. Mintha újból kaptam volna levegőt. Egy dologért viszont hálás vagyok annak a cégnek….ott ismertem meg a férjemet 😊 Nincsenek véletlenek 😊 Az a munkahely után, mindegyik másik jobb volt és azt tudtam értékelni.
Hiszem azt, hogy sokan felismeritek magatokat és a munkahelyeteket. Valóban joguk van ahhoz, hogy úgy bánjanak veletek, mint a rabszolgákkal? Valóban csak azt érdemlitek meg, hogy nap mint nap, valakinek a zsebét tömjétek?
Én szerencsére megtaláltam azt, amire mindig is vágytam. Szabadság és pénz…idővel sok pénz és sok szabadidő…biztonság és jó nyugdíj 😊 Biztonság a gyermekeknek, személyes fejlődés…Mi más kellene?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *