1998.-ban költöztem el otthonról…

Befejeztem az egyetemet, és pár évre ismét hazaköltöztem. Elérkezett 2006. amikor végkép el kellett költöznöm, hisz ott, ahol éltem nem volt számomra olyan lehetőség amire vágytam. Vágytam egy pörgőseb életre, sok, sok lehetőségre, szórakozásra… Budapesten ezt mind meg is kaptam…Elég is volt…de csak egy ideig. Akkoriban, körülbelül évente költöztem…egyik albérletből a másikba. Nem panaszkodtam, mivel szerettem a változásokat, és mivel ezek albérletek voltak, igy nem kötődtem a helyhez, lakáshoz. Sok, sok év telt el már…Budapestet magam mögött hagytam…Most már csendesebb helyre vágyom…nyugalomra…Egy idő után, férjemmel az anyukájához költöztünk, ahol építkeztünk. Gondoltuk, az lesz az otthonunk, de mégsem úgy akarta a sors. Egy éve már, hogy eladtuk azt a házat…anyósom bizonyos egészségügyi gondokkal küzdött, amelyek nem voltak jó kihatással a gyermekeimre nézve, igy azt a lépést meg kellett lépnünk. Elköltöztünk jó pár kilométerrel odébb. Találtunk egy kis házikót a falu szélén, fent a dombon, nagy telekkel. Megpróbálkoztunk egy kis növénytermesztéssel, kisebb-nagyobb sikerrel, ahol tiszta a levegő és ahol mást sem lehet hallani csak a madár csicsergést. Mondaná most valaki, gyönyörű, mi más kell?! Lehet kevesen fogjátok megérteni amikor azt mondom, hogy most sem érzem azt, hogy otthon vagyok. Lehet, hogy a sok év, költözködés, vándorlás ezt hozta, hogy ne tudjam érezni azt, hogy otthon vagyok? Nem tudom, de olyan nagyon hiányzik már az, hogy örömmel térjek haza…Hisz ahogy mondják, mindenhol jó, de otthon a legjobb. Én ezt sajnos nem tudom. Évek óta arról álmodozom, hogy valahol a tengerparton lesz egy kis házikóm, kiülök majd a teraszra, vagy a kertbe és élvezem a napsütést…Itt nem a strandolásról beszélek…Tudjátok, azt, amikor csak nézel a tenger felé…nézed ahogy csillog a víz…És eljött az az idő is, hogy végleg eldöntöttük…ismét útnak indulunk, és ismét bevállalunk egy költözést…pedig hányszor mondtuk, hogy ez az utolsó…Elkezdjük hirdetni a házat, és reméljük jó áron, gyorsan sikerül is majd eladni 😊 Hogy mennyi munka van benne…kit érdekel!?Van egy célunk…eladni a házat és Spanyolországban, a tengerparton, venni egy kis felújítandó házikót…csak ez a lényeg! Vajon érezni fogom azt valaha hogy haza értem? Hát, ha esetleg mégsem…..szerintem vigasztalni fog az a tudat, hogy minden reggel bámulhatom a tengert

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *